Kellemes Húsvétot!

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Még ráadásként Neil Robertson megnyerte a China Opent, gratulálok neki!!! :)

Holnap hozom az új részt.
 Bebuskanak köszönöm a feliratkozást, légyszi írjatok véleményt a részekhez, nagyon jól esne. :)
Puszi Dorien

3. rész

- Azt hittem el se jössz.- szólított meg Judd.
- Mondtam, hogy jövök.
- Azután, hogy úgy kirohantál a szobából nem tudtam, hogy mire számíthatok.
- Hát azt nem csodálom.
- Nagyon haragszol? - lépett közelebb.
- Ilyeneket ne is kérdezz!- mosolyodtam el- Szerinted?
- Mivel tudnálak kiengesztelni?
- Hmm- gondolkoztam - egy jó nagy adag fagyi megfelel.
- Gyere megkapod- ölet át fél karral, és kifelé húzott a szállodából.
A fagyizóban kértem 5 gombóc fagyit. Judd elég urán nézett rám, de nem érdekelt. Már a fagyit ettük, amikor megkérdeztem tőle:
- Ez most randi?- reméltem, hogy nem igen lesz a válasz.
- Ahogy vesszük.
- Figyelj, nekem ez nem tetszik. Nagyon rosszul esett, hogy kihasználtál.
- Bocsi, tényleg. Nem ez volt a célom.
- Viszont nekem időre van szükségem.
- Most kérdezek valamit, de őszintén válaszolj!- nézett rám komolyan- Lesz ebből még valami?
- Nem tudom.
- Gondoltam. Azért eljössz este a meccsemre? Jól esne.
- Ha nagyon szeretnéd. De Neil is játszik délután.
- Tudom.
- Na, akkor este találkozunk. Szia!- köszöntem el tőle.
-  Kedves tőled. Hello.
Visszafelé végig gondolkoztam. Őszintén szólva nem hiszem, hogy lesz ebből valami. A szálloda előtt találkoztam Jackkel.
- Hello- köszöntem neki.
- Hy- köszönt vissza.
- Te hogy hogy itt vagy? Nem játszol a versenyen.
- Ja. Csak elkísértem Juddot, és megnézem Kínát.
- Ja értem.- mosolyogtam rá- Na én mentem. Szia.
-Szia.
 Be akartam menni  a szállodába, de végül továbbmentem, és kerestem egy kis vendéglőt. Találtam is nem messze, beültem ebédelni.
Ebéd után felmentem a szobámba, átöltöztem, és lementem futni a parkba.
Aztán észrevettem, hogy jól eltelt az idő, és rohannom kellett Neil meccsére. A világért se hagytam volna ki. A meccs után beszéltem vele egy kicsit. Amúgy továbbjutott, úgyhogy holnap játszik a döntőben. Szóltam, hogy én még maradok, mert megígértem Juddnak. Kicsit furán nézett,de nem szólt semmit. Elment, én meg bementem a büfébe, mert volt még 1 órám.
Judd is lejátszotta a meccsét, ő is továbbjutott. Fantasztikus. Holnap Judd Trump Neil Robertson döntő lesz. Nagyon hiányzott... Visszasiettem a szállodába, mert nem akartam Judd-dal találkozni még véletlenül se. Mire a szobámba értem már nagyon fáradt voltam, rögtön el is aludtam.
Másnap a reggelinél találkoztam Neillel.
- Jó reggelt!- köszönt.
-Neked is!
- Na most már igazán mesélhetnél.
- Juddról?
- Ja. Mi volt?
- Bocsánatot kért.
- És te?
- Megmondtam neki, hogy ez így nem megy, és hogy várjon egy kicsit.
- Szerinted tényleg van értelme?
- Nem hiszem. De valamit kellett neki mondanom.
- És mit szólsz, hogy ma ellene játszom?
- Nagyon hiányzott...
- Ja, pont jókor jött. Na szia, én még fejben egy kicsit felkészülök.
- Hello- mondtam neki a gondolataimba merülve.
3- kor kezdődött a döntő, addig az e-maileimet olvastam, meg körülnéztem Twitteren.

Mivel döntőre megyek néztem magamnak valami elegánsat. Egy fekete ruhát vettem fel, ami kihangsúlyozza az alakomat, hozzá egy piros blézert és egy fekete cipőt.
Elég korán odaértem kivételesen. Beültem az első sorba, onnan vártam, hogy elkezdődjön. Az első szakasz végére Judd vezetett, de csak egy kicsit. A folytatás csak este kezdődött, addig beültem egy közeli kávézóba, és felhívtam Sophie-t.
- Szia, nézem ám a meccset.
- Az jó. Amúgy hogy bírod otthon?- kérdeztem tőle.
- Jól, de szerintem te érdekesebbet tudsz mesélni.
- Jól gondolod.
- Na halljuk!
- Beszéltem Judd-dal...- neki részletesen elmeséltem a találkozót, mindenre kíváncsi volt.
- Hát fura nekem ez a srác.- mondta a végén.
- Nekem is. Nem hiszem, hogy lesz belőle valami.
- Te tudod. Nekem randim van estére, szóval mentem.
- De jó! Végre te is mesélhetsz. Sok szerencsét!
- Köszi. Puszi.
- Szia.
Még egy kicsit sétáltam a városban, mert nagyon kellemes idő volt. Mikor visszamentem még ittam valamit a büfében. Amikor odasétáltam a helyemhez kicsit meglepődtem. Pont a mellettem lévő széken ült valaki. Furcsa bizsergést éreztem a gyomromban, amikor megláttam.

2. rész

Akivel majdnem összeütköztem, az Judd Trump volt. Judd is snookerjátékos, mint a bátyám, csak szerintem egy kicsit jobb. Sajnos. Meg fiatalabb is. Pont a témához kapcsolódik. Februárban volt egy kis incidens köztünk. Túl messzire mentem vele, kihasznált. Teljesen elment az eszem arra az estére. Annyira nem az én stílusom rögtön  a lényegre térni egy sráccal. De mindegy, mostmár megtörtént. Minden versenyen látnom kellett, mert természetesen ő is játszik. De eddig nem beszéltem vele a februári eset óta. Aznap reggel kirohantam a szobából, és ennyi. Most meg itt áll velem szemben.

- Hello- köszönt Judd.

- Szia- köszöntem vissza. Már rohantam volna be az étterembe, de ő folytatta.

- Jó téged látni. Majd egyszer dumálhatnánk.

- Nagyon jó ötlet.- mosolyogtam rá kínosan. Most mégis mit kéne csinálnom? Felpofozni? Nem is értem hogy gondolja azok után.- Bocs, de mi éppen vacsorázni indultunk.

Elindultam befelé, csak ekkor vettem észre a mögötte álló srácot. Látásból ismerem, Jacknek hívják. Ő is snookerjátékos, de nagy versenyeken csak ritkán játszi, Judd egyik legjobb barátja. Hát nem néz ki rosszul az biztos. Befelé menet még hallottam, hogy összeröhögnek valamin, de már nem érdekelt.
Neil már az előbb bement, leültem mellé az asztalhoz. Rendeltünk, majd megszólalt.
- Ne legyél már ilyen béna! Rázd le!
- Jó, de hogyan? Eddig tudomást sem vett rólam. Most meg jön itt a dumájával, hogy beszélni szeretne velem.
- Az a Jack is úgy bámult téged...
- Jó, nem érdekel. Hagyjuk már ezt a témát. Épp vacsorázunk.
A vacsora többi része szótlanul telt, én gondolkoztam, Neil meg nem akart zavarni.
Már a szobám előtt voltunk, amikor megszólalt.
- Van itt egy állatkert a közelben. Holnap nem megyünk el?- kérdezte.
- De, oké. Jó ötlet!- mosolyodtam el.- De holnap nem játszol?
- Csak 3-kor. Reggel 9-re jövök érted.
- Oké. Rendben. Jó éjt!- búcsúztam el tőle.
- Neked is!
Lezuhanyoztam, és átöltöztem pizsibe, majd felhívtam Sophie-t, a barátnőmet. Csak az egyetemen ismerkedtünk meg, de azóta nagyon jóban vagyunk. Az ausztrál barátaimmal már szinte egyáltalán nem tartom a kapcsolatot.
- Szia csajszi!- köszönt vidáman.
- Helloka. Hogy vagy?
- Megvagyok, de azért irigyellek.
- Azt gondoltam.
- És te?
- Hát én is. De azért van mit mesélnem.
- Hallgatlak.
- Vacsora előtt összefutottam Judd-dal. Beszélni akar velem.
- Uhhh. Mit mondtál?
- Kb. semmit. Otthagytam.
- Azért vigyázz vele, tudod.
- Jó, nem vagyok hülye.- szóltam vissza neki idegesen.- Tudod, hogy én nem vagyok olyan.
- Nyugi, csak szóltam. Nem kell rögtön felkapni a vizet.
- Na én megyek aludni. Jó éjt!
- De azért nincs harag, ugye?
- Nincs. :)
- Akkor jó. Szia.
Másnap 8-kor keltem, majd lementem reggelizni. Siettem vissza a szobámba, hogy kész legyek 9-re. Gyorsan választottam magamnak valami kényelmes darabot. Végül egy szürke toppot vettem fel, rá egy fekete felsőt, és farmert. A szekrényből előhalásztam hozzá a Conversemet.

 Neil kopogott az ajtón.
- Egy perc.- kiabáltam ki neki.
Gyorsan a nyakamba kötöttem egy sálat, felkaptam a szürke táskámat, és már kész is voltam.
Egy kicsit hűvös volt kint, jól jött a sál. Az állatkert nagyon tettszett, főleg a pandák nagyon cukik voltak. Sokat beszélgettünk séta közben, de egyszer se került szóba Judd, amiért nagyon hálás vagyok a bátyámnak.

Visszaérve a szállodába Neil rohant átöltözni. Én is felmentem a szobámba. A nap hátralevő része gyorsan eltelt.
 Másnap reggelinél már megint összefutottam Judd-dal.
- Sziaa!- köszönt rám.
- Hello- köszöntem vissza nem túl lelkesen.
- Én megyek, és keresek asztalt.- szólalt meg Neil.
- Köszi, hogy itt hagysz.- sziszegtem neki a fogaim között.
- Szóval- szólalt meg újra Judd- most reggeli után szabad vagyok, és szeretném, ha megbeszélnénk a dolgokat.
Mivel  nem válaszoltam, folytatta:- Hidd el, nem azt terveztem, ami történt.
- És ez miért fél év után jutott eszedbe?
Erre nem igazán tudott mit válaszolni, csak hümmögött.
- Na jó rendben- adtam meg magam- de csak azért, mert már kíváncsi vagyok ebből hogyan vágod ki magad.- kikerültem, és bementem az étterembe.
- Akkor 1 óra múlva az előtérben. - szólt még utánam.
- Mi volt?- kérdezte Neil, miután leültem az asztalhoz.
- Beszélek vele.
Nem nyaggatott tovább, úgy is tudta, hogy majd utána beszélek.
Reggeli után felszaladtam még egy kicsit a szobámba. Gyorsan átöltöztem, hamár Judd-dal találkozok.
Nem akartam, hogy azt higgye, hogy nekem olyan fontos ez a találkozó, ezért egy szürke fölsőt, egy fekete gatyát, és egy barna bokacsizmát vettem fel. Felkaptam a tegnapi szürke táskámat, mert már késésben voltam. Amire leértem Judd már ott volt. Amikor meglátott elindult felém.

Prológus - 1. rész

November eleje van. Milyen szörnyű idő van ilyenkor Angliában. Szeretem azt az országot, de azért mégsem egy Ausztrália, ahonnan jöttem. De most végre Kínában vagyok. Itt nem olyan rossz, egész jó az idő. A város meg teljesen lenyűgözött. Pedig nem is Pekingben, vagy Shanghajban vagyunk, hanem Chengduban. Bár azért ez a város is 14 milliós. Hihetetlenek ezek a kínaiak.

Talán kéne egy kicsit magamról is beszélnem, nemcsak az időjárásról, meg a kínai városokról. Nem mindenki hallgatja szívesen a nyavalygásaimat. Gondolom.
Nora Robertson a nevem, 22 éves vagyok. Ahogy már írtam, Ausztráliából jöttem. Általában Angliában, Cambridge-ben élek. Kihangsúlyozom: általában. Minden hónapban legalább egy hetet máshol töltök. Angliától kezdve Kínáig. Ez hosszú történet. Majd később elmesélem. Gazdag családból származom, de négyen vagyunk testvérek. Én vagyok a legkisebb. Aki miatt eljöttem Ausztráliából az Neil, a bátyám. Ő a legidősebb a családban, majdnem 8 év van köztünk, mégis vele érzem magam jól. Ő volt az oka, hogy eljöttem a napos Ausztráliából az esős Angliába. Neki a munkája miatt 20 évesen oda kellett költöznie, én viszont maradtam otthon. Nagyon hiányzott, egy ideig nem is voltam önmagam. Aztán megvigasztalt  és én újra éltem az életemet, de már akkor elhatároztam, hogy ha "nagy leszek" megyek utána. Na így kerültem Angliába.
 Ami miatt ő eljött, az a snooker. Ez egy sport, olyasmi mint a billiárd. Csak jobb. Ha jó vagy benne, és profi snookerjátékos leszel, és nagyon sokat lehet vele keresni. Neil is ilyen. Mostanában szinte minden versenyére elkísérem. Így kerültem most éppen Kínába. Igazán szeretek így élni, tényleg nem is kívánhatnék jobbat.
 Azért dolgozom is néha. Fordító-tolmács vagyok, 6 nyelven beszélek. A munkahelyre nemigen kell bejárni, tényleg ez való nekem.
Már eleget beszéltem magamról, talán el is kezdhetném a történetemet.
9-kor keltem, letusoltam, felöltöztem, majd lementem reggelizni. Gyönyörű, hatalmas szállodában lakunk. Mindenki nagyon udvarias, Miss Robertsonnak szólítanak. Olyan igazi előkelő hely. Reggeli után bementem Neilhez a szobájába.
-Jó reggelt! -köszöntem
-Neked is!
-Mit csinálsz ma?
- 3-kor lesz meccsem. Addig nagyon semmit. Eljössz?
- Hogy tudsz ilyet kérdezni? Tudod, hogy mindig megyek.
- Jól van na. Soha nem lehet tudni.
- Na én léptem. Még elintézek pár dolgot. Találkozunk 3-kor.
- Oké. Hello!
Bementem a saját szobámba, gyorsan átöltöztem, majd leugrottam a városba. A barátnőmnek, Sophie-nak megígértem, hogy küldök képeslapot. Nem teljesen értem, hogy Kínából mi értelme van. De ő örül neki, az a lényeg.

3-kor elmentem Neil meccsére, majd a szállodába visszaérve elmentem vacsizni. Néztem valami elegánsabb ruhát magamnak.Végül egy pánt nélküli virágmintás darabra esett a választásom rózsaszín magassarkúval, meg pár kiegészítővel. Neil már kopogott is az ajtómon, mert megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Ha már az embernek nincs barátja járjon a bátyjával vacsorázni, ne egyedül. Na mindegy.
- Kész vagy hugi?- kiabált be.
- Már majdnem. Gyere be nyugodtan.
- Csini vagy.
- Köszi.
- Aztán vigyázz magadra!
- Jaj Neil...
- Jó, én csak féltelek. Túl szép vagy.
Na erre elröhögtem magamat: - Túlzásokba azért ne essél. Na mehetünk.
Az étterem ajtajában majdnem összeütköztem valakivel.
- Na már csak ő hiányzott most-gondoltam magamban.

A kezdet

Sziasztok! Egy történetet fogok veletek megosztani számomra kedves szereplőkkel. Remélem tetszeni fog.

A story egy lányról szól, aki élete nagy részét a snooker világában tölti bátyjával, aki a világ egyik legjobb snookerjátékosa.

Többet nem is írok, élvezzétek a történetet!

Dorien