2013. április 23., kedd

Díj :)

A díjat nagyon köszönöm Brienak.


Írj magadról 11 dolgot!

1. 15 éves vagyok

2. Kedvenc énekesem Avril Lavigne
3. Szeretek olvasni
4. Szeretem az állatokat
5. Kedvenc focicsapatom a Real Madrid
6. Kedvenc színem a kék
7. Imádom a snookert
8.Nagyon szeretek röpizni
9. El szeretnék jutni Ausztráliába
10.Van két öcsém
11. Elég nyugodt természetem van, kevés dolgon tudok kiakadni

Válaszolj 11 kérdésre!


1. Mit vársz az élettől ? 
Hogy boldog legyek. :)
2. Hová utaznál el, ha bárhová elmehetnél a világon ? 
Melbourne-be
3. Kedvenc zenészek, együttesek ? 
Kedvenc énekesnőm Avril Lavigne
4. Mi szerettél volna lenni, mikor kicsi voltál ? 
állatorvos
5. Szereted az állatokat? És ha igen, van is valamilyen állatod ? 
Szeretem,de sajnos nincs semmilyen állatom :(
6. Mi a kedvenc évszakod ?
nyár
7.Jelenleg szerelmes vagy ? 
nem
8. Kedvenc filmed ?
Burok :) 
9. Kedvec színésznőid / színészeid ?  
Kedvenc színésznőm Amanda Seyfried.  
10. Ki a példaképed ? 
Őszintén szólva nincs példaképem.
11. Van kedvenc tantárgyad ? Ha igen mi/mik ?
nincs


Írj 11 kérdést!

1. Hány éves vagy?
2. Mióta írsz blogot?
3. Van testvéred?
4. Szeretsz olvasni?
5. Milyen nyelvet tanulsz?
6. Mikor szoktál blogot írni?
7. Elakadtál már a blogod írása közben?
8. Van háziállatod?
9. Van legjobb barátnőd?
10. Van valamilyen rossz szokásod?
11. Nézel valamilyen sorozatot?

Nekik küldöm: Olivia
                       Denselle

7. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyire későn hoztam az új részt. Remélem, azért írtok pár véleményt. :)
Puszi: Dorien

***

- Az biztos. De megérte.- mondtam
- Azóta beszéltél valamelyik sráccal?-kérdezte Sophie.
-Nem, de Jack felhívta Neilt.
- És?- lepődött meg újra a barátnőm. Nem csodálkozom.
- Elkérte a telefonszámomat, de utána nem keresett.
- Ez mikor volt?
- Hétfőn.
- Érdekes.
- Ja. Majd meglátjuk.
Még sokat beszélgettünk, és rájöttem, hogy milyen fontos nekem Sophie. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle.
6 óra volt mire hazaértem. Átmenetem a bátyámhoz. Egyedül volt otthon, ennek most külön örültem.
- Szia Nora! Régen láttalak.- köszönt rám Neil. Éppen a fürdőből jött ki.
- Helloka. Ja, most egy kicsit elvoltam egyedül. Hol vannak a többiek?- kíváncsiskodtam.
-Mille elvitte Alexandert a játszótérre.
- Ja, oké.
- Jack felhívott?- kérdezte kíváncsian a bátyám.
- Nem.- adtam szűkszavú választ. Igazán nem volt kedvem erről beszélgetni. Szerencsére a bátyám elég jól ismer ahhoz, hogy ezt észre is vegye. Gyorsan témát váltott:
- Sophie hogy van?
- Randizik a főnöke fiával. De amúgy jól.
- Miét nem lepődöm meg?- mosolyodott el- Na nekem rohannom kell, bocsi. Joe-val gyakorlok. Leszedi a fejemet, ha elkések.
- Oks. Puszi.- köszöntem el én is.
Visszamentem a szobámba. A telefonom lenémítva volt a táskámban, és amikor kivettem 5 nem fogadott hívásom volt. Hirtelen erősen kezdett dobogni a szívem. De amikor megnéztem a hívásokat láttam, hogy csak Sophie keresett. Elég csalódott lettem, de igazából azt sem értem, hogy miben reménykedem. Ha eddig nem hívott, ezután sem fog.
Visszahívtam Sophie-t, és megpróbáltam leplezni a hangomban bujkáló csalódottságot.
- Szia, bocsi, hogy zavarlak,de Lilly hívott.
Lilly egy másik barátnőnk, aki Londonba költözött. Nagyon jó fej csaj, de valahogy sosem bírtam annyira, mint Sophie-t.
- Nyugi, nem zavarsz. Mit akart?
- Hogy menjünk el hozzá Londonba. Szegény olyan szomorú, hogy alig találkozik velünk. Benne vagy?
- Mikor?
- Jövő héten. Hétfőn, kedden és szerdán.
- Hát nem is tudom.
- Ne mondd, hogy nem lenne jó vele végre találkozni vele.
- Na jó. Benne vagyok. Akkor mi legyen?
- El tudsz vinni engem is kocsival?
- Persze. Ha már Neil volt olyan kedves, és vett nekem egyet.
- Na hát igen. Akinek ilyen bátyja van.
- Na hánykor akarsz indulni?
- 9-kor.
- Oké. Akkor nálad tali. De szerintem addig még úgyis beszélünk.
- Rendi. Szia!
- Szia!
Másnap rájöttem, hogy már  a munkámat is meg kéne csinálnom. Teljesen elszoktam tőle, hogy dolgozni is kell. Hát igen, akinek gazdag bátyja van...
Megnyitottam Youtube-ot, és benyomtam a kedvenc lejátszási listámat Avriltől, majd elkezdtem lefordítani a szöveget, amit kaptam. Próbáltam odafigyelni, de nem igazán sikerült. A gondolataim állandóan elkalandoztak. Sok dolog történt velem az elmúlt egy hétben.
Éppen valahol teljesen máshol jártam gondolatban- talán Kínában- amikor megszólalt a telefonom. Először fel se fogtam, de aztán leesett, hogy ez nem az a zene, amit hallgatok. Feltápászkodtam a kanapéról, és kedvetlenül odamentem a telefonomhoz. Nem írta ki a hívót.
-Hallo- szóltam bele a telefonba.
- Szia. Jack vagyok. Bocsi, nem akartalak zavarni.
Majdnem kiesett a telefon a kezemből, de aztán összeszedtem magam.
Nem kaphatok frászt - gondoltam magamban- csak egy srác.
- Szia. Nyugi, nem zavarsz.
- A hangod mást tükrözött- mondta Jack, gondolom mosolyogva.
- Bocsi, azt nem neked szántam- mosolyodtam most én el.
- Figyelj, beszélnünk kéne.
- Miért, most mit csinálunk?
- Beszéltem Juddal a dologról.
- Én nagyon sajnálom, hogy miattam összevesztetek. Hülye voltam.
- Jó, most nem ez a lényeg. Kérdezek valamit, de őszintén válaszolj!
- Oké- törődtem bele.
- Mit érzel valójában Judd iránt?
- Őszintén szólva igazából semmit. Mostanában sokat gondolkoztam rajta, és erre jutottam.
- Ugye tudod, hogy ezt el kéne mondanod neki.
- Tudom. De nem akarom megbántani.
- Nekünk viszont azt a csókot mindenképp el kell felejtenünk. Nem lehet köztünk semmi.
- Oké- mondtam rekedt hangon, de közben majd megszakadt a szívem. Mert igen. Végre bevallottam magamnak, hogy szeretem.
- Amúgy hogy vagy?
- Megvagyok, köszi.- Igazából egész nap rád gondolok. De mindegy.- És te?
- Én is köszi. Jövő héten jössz a UK Championshipre?
- Persze.
- Na akkor ott találkozunk. Bocsi, most le kell tennem. Szia.
- Szia
Na milyen jó. Judd engem próbál megszerezni, én meg  a legjobb barátjáért vagyok oda. Jó kis háromszög.







2013. április 6., szombat

6. rész

Sziasztok! Sajnos nem volt sok időm írni, így nem lett teljesen olyan a rész, mint amilyennek akartam, de azért remélem így is tetszeni fog. Köszönöm  a 3 komit, nagyon jól esett. :) Jövő héten nem leszek netközelben, ezért a kövi csak egy hét múlva jön. 
Puszi: Dorien

***

- Felhívott Jack.- mondta Neil.
- Téged?- néztem rá elképedve.
- Ja.
- És mit akart?- kérdeztem kíváncsian.
- Elkérte a telefonszámodat.
- Megadtad neki?
- Igen. Remélem nem baj.
- Azt nem mondta, hogy mit akar?
- Nem. Csak szóltam, hogy ne érjen váratlanul.
- Köszi.
Ez most meglepett. Jack vajon mit akarhat? Kíváncsi vagyok, hogy tényleg felhív-e.
Még egy kicsit játszottam Alexanderrel, majd Mille mondta,hogy ebédeljek náluk. Nagyon szívesen maradtam.
Délután elmentem moziba, és megnéztem egy új romantikus  filmet. Rám fért már egy kis romantika. Visszafelé beugrottam egy vendéglőbe, hogy megvacsorázzak. Leültem egy üres asztalhoz, és vártam a pincért.
- Jó estét hölgyem! Mit hozhatok.
- A napi menüt kérném.
A pincér elment, én meg megnéztem magamnak a többi vendéget. Egyszer csak megakadt a szemem az ajtón belépő pároson. Ők is észrevettek engem, és odajöttek hozzám.
- Sziasztok- köszöntem nekik.- Nahát ti így együtt?
- Szia Nora!-  Köszönt Harry- igen. Diploma után jöttünk össze.
Harry és Clair volt az, együtt jártam velük fősulira, de akkor még nem jártak.
- Szépek vagytok együtt.- mondtam, és tényleg örültem nekik.
- Köszi- szólalt meg most Clair.- leülhetünk ide hozzád?
- Persze.
Amikor a pincér visszajött az én kajámmal ők is rendeltek. Egész este beszélgettünk, és sokat röhögtünk. Nagyon jó volt velük találkozni.
Késő volt mire hazaértem. Lezuhanyoztam, átöltöztem pizsibe, és lefeküdtem aludni.
Reggel 7-kor keltem, mert dolgozni mentem. Hetente csak pár napot szoktam bemenni, akkor megkapom az utasításokat, odaadják a szöveget, ami le kell fordítanom, majd én határidőre visszahozom.
Fél 9-re benn is voltam, jó volt látni, hogy örültek nekem.
Bementem a főnökömhöz, és leadtam a szöveget. Ő adott egy újat.
Az irodája elég tágas, de csak ő használja, nem tűr meg mást maga mellet. Van ugyan egy titkárnője, de őt is száműzte a többiekhez kintre.
- A szokásos 5-re, jó?- a szokásos 5 a német, francia, spanyol, magyar, és orosz. Magyarul anyukámtól tanultam, aki sokadik generációs magyar, de még tudja a nyelvet. A tesóim csak pár szót tudnak, de én megkértem őt, hogy sokat beszéljen hozzám magyarul, mert meg akarom tanulni. És sikerült.
- Hogy vagy?- kérdezte Mr. Thompson, a főnököm, miután elmondott mindent.
- Jól vagyok, köszönöm- feleltem.
- Látom rajtad, hogy nem. Nem akarsz róla beszélni?
- Nem, ezt szeretném magamnak megtartani.
- Rendben. Akkor viszlát!
- Viszlát! - és gyorsan kiléptem a többiekhez.
Lilly és Peter odajött hozzám, hogy üdvözöljön.
- Szia Nora!- köszönt Lilliy
- Szia- mennyire nem volt kedvem velük beszélni.- Na nekem még sok dolgom van. Rohanok. Sziasztok!
Meg se várva a választ rohantam ki az épületből.
Általában van kedvem velük beszélgetni, de tuti ők is megkérdezték volna tőlem, hogy mi bajom van. Az meg most igazán nem hiányzik. Bár már magam sem tudom. Miért bánt ennyire, hogy Jack haragszik rám. Hisz már annyi ember utált. Tényleg túl kéne tennem magam rajta.
Otthon rendeltem magamnak pizzát, pihentem egy kicsit, majd elmentem futni. Mostanában nagyon elhanyagoltam a mozgást, hogy Kínában voltam.
Délután semmihez nem volt kedvem, ezért bekapcsoltam a tévét. Találtam egy átlagos romantikus filmet ami lekötött.
Neil még átjött este egy kicsit beszélgetni, akkor legalább jobban éreztem magam.
Másnap délután Sophie-val találkoztam ebéd után.
Nagyon jó volt végre látni, olyan régen találkoztunk. Végre kibeszélhettem magamat olyan csajosan.
- Szia Sophie! - köszöntem neki, amikor megláttam. Ő már a törzshelyünkön ült a kedvenc kis kávézónkban.
Ez egy kellemes hely egy régi utcácskában. Nem sokan járnak ide, de mi amióta barátnők vagyunk itt beszélünk ki mindent és mindenkit.
- Szia!- felállt és megölelt.- Olyan jó téged látni.
Leültem vele szembe. Odajött hozzánk a pincér, kértünk egy-egy capuchinot, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Na mostmár te mesélj! Mi a baj?
- Annyira béna voltam. Már megint.- sóhajtottam
- Csak nem Judd?- nézett rám nagy szemekkel a barátnőm.
- Nyugi, nem úgy. Na jó elmesélem az egészet az elejéről. Juddnak van egy helyes barátja, Jack. Most találkoztunk Kínában, és egy kicsit beszélgettünk is. Ugye Judd-dal is összefutottam egy kicsit. Bocsánatot kért, és dumáltunk egy keveset. Aztán az egész döntőt Jackkel töltöttem. Amikor megláttam elkezdett remegni a gyomrom. Érted, szerintem tetszik nekem!!! Fogadtunk, és veszítettem, így egy kis nyavalygás után az lett belőle, hogy vele csókolóztam. Nagyon jó volt, de Judd és Neil meglátta. Így mindkét srác megharagudott rám, de szerencsére a bátyám jól fogadta a dolgot. 
- Fú, hát nm volt eseménytelen az utad az biztos.- nézett rám elkerekedett szemekkel.
Én viszont teljsen megkönnyebbültem, hogy végre valakivel megoszthattam a gondjaimat.

Díj :)


Nagyon köszönöm a díjat Denselle-nek.


Szabályok:
a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak 

Válaszaim:
1. Mi ihlette a történetedet? 
A történetemet a snooker ihlette, és azon belül is a kedvencem, Neil Robertson. Szépen lassan összeállt a fejemben , aztán rájöttem, hogy le is kéne írni.
2. Van másik blogod?
Van, de azt nem igazán használom.
3. Inkább a valóságos vagy a kitalált történeteket szereted?
A kitalált történeteket szeretem jobban, mert az megmozgatja a fantáziádat.
4. Voltál már úgy, hogy nem tudtad, hogyan folytass egy blogot?
Szerencsére még nem, de nagyon az elején tarok a történetnek.
5. Szerinted mi a legfontosabb egy történetben?
Talán az, hogy ha valaki elkezdi olvasni, akkor késztetést érezzen arra, hogy ne hagyja abba, hanem olvassa végig.

Akiknek továbbküldöm:
Bebuska
Brie

Kérdéseim:
1. Mikor érezted először úgy, hogy kéne egy blogot írnod?
2. Szereplőid hasonlítanak valakire belső tulajdonságaikban valós személyekre?
3. Meg szoktad mutatni ismerőseidnek a részeket mielőtt feltennéd?
4. Csak hobbi szinten írsz, vagy szeretnél később ezzel foglalkozni?
5. Van kedvenc szereplőd (a főszereplőn kívül) a történetben?

A díjat még egyszer köszönöm Denselle-nek!

2013. április 3., szerda

5. rész

Sziasztok! Itt van az új rész, remélem tetszeni fog. Brienek köszönöm a feliratkozást, és  4 komit is kaptam az előző részhez, aminek nagyon örültem. :)  Most is legyetek olyan jók, hogy írtok pár véleményt. :)
Puszi: Dorien

***

Nem mertem Jack szemébe nézni. Féltem, hogy mit látok majd benne. Neil félrehívott.
- Igazán nem akarok beleszólni az életedbe, de...
- Tudom,- vágtam a szavába- hülyeség volt. De tényleg fogadtunk.
 Elmeséltem neki mindent.
- Az a baj, hogy szeretem.- Az utolsó szót alig bírtam kinyögni. Visszamentünk Jackékhez, akik még nagyban vitáztak.
- Jól tudod, hogy tetszik nekem. - mondta Judd.
- Beszélgettem vele, és már nem jössz be neki.- Komolyan, mintha ott sem lennék.
Egyszer csak Judd megfordult, majd elment. Jack felém fordult: - Kösz- és már ő is ment utána.
Én nem tudtam magammal mit kezdeni, csak álltam ott. Mivel a sírógörcs kerülgetett elindultam vissza a szállodába. Hallottam, hogy Neil jön mögöttem. Nem bírtam, már az úton elkezdtem sírni.

***

Reggel nagyon rosszul ébredtem. Az járt a fejemben, hogy hogy lehetek ilyen béna. Még az ágyban feküdtem, amikor valaki kopogott az ajtón. Felkeltem , felvettem egy fürdőköpenyt, majd kinyitottam az ajtót. Neil állt ott kezében egy kávéval, és egy vaníliás rúddal. Szegény tegnap kikapott a döntőben, most meg velem foglalkozik.
- Gondoltam szükséged lesz rá- mondta ő.
- Húú de rendes tőled! Imádlak!
- Azt eddig is tudtam- mosolygott rám.
- Gyere beljebb!
- Köszi.
Leültem az ágyra, ő meg velem szembe a fotelba.
- 4-kor indul a gépünk- mondta a bátyám, miközben én ittam a kávét.
- Oks.
- Judd meg Jack már most reggel indultak.
- Találkoztál velük?
- Ja. Kérdezték, hogy hol vagy. Mondtam, hogy a szobádban.
- És?
- Semmi. Mentek tovább.
Legalább egy kicsit érdeklem őket. Bár az nem biztos, hogy feltétlenül jót jelent.
- Na én megyek összepakolni. Remélem nem egész nap itt  a szobában fogsz kuksolni.
- Nem, már egész jól vagyok. Köszi mindent.- öleltem meg.
- Nincs mit.Szia- és elment.
Én is elkezdtem összepakolni, majd egy kicsit lementem sétálni a városba még egyszer, utoljára.
A repülőtéren vettem még egy ajándékot Sophienak, remélem örülni fog neki.
Angol idő szerint éjfélre meg is érkeztünk Londonba, de még onnan haza kellett menni Cambridge-be. 2 óra volt mire végre otthon voltunk. Teljesen kivoltam, mert a repülőn alig tudtam valamit aludni.
Amúgy Neil házában lakom, de van egy teljesen külön lakrészem. A bátyám tényleg teljesen elkényeztet engem. Velünk lakik még Mille, és Alexander, Neil felesége, és fia. Az én lakrészem nem nagy, de igazán otthonosan van berendezve. Van egy konyhasarok étkezővel, a nappaliban mályva színű kanapé. A falak mindenhol fehérek, nem szeretem a csicsás dolgokat. A szobámba épphogy befért egy franciaágy, és a hatalmas ruhásszekrényem, amiben még így is alig férek el.
Reggel nagyon jó volt újra a saját szobámban ébredni, már nagyon hiányzott. A konyhában ittam egy kávét majd felhívtam Sophiet. Szinte azonnal fel is vette.
- Szia, hazaértél?
- Ja, már itthon vagyok.
- Hallom nincs valami jó kedved.
- Most először te mesélsz. Mi volt a randin?
- Nagyon kedves volt a srác. Már most imádom.
- Nem korai még?- mosolyodtam el.- Hol ismerted meg?
- A főnököm fia.
- Na ahhoz gratulálok. Tud már róla a főnököd?
- Még nem. Nem is akarom neki elmondani, amíg komolyra nem fordulnak a dolgok.
- Logikus. Na most mesélj el mindent részletesen!
Ahogy ezt kimondtam Sophieból elkezdett dőlni a szó. Alig bírtam követni. Majd miután tényleg mindent elmesélt megkérdezte:
- Nálad mi újság? Miért vagy ilyen szomorú?
- Inkább majd élőben elmesélem. Mikor érsz rá?
- Most még dolgozom, nem úgy mint egyesek, de holnap ráérek.
- Holnap én dolgozom. Holnapután?
- Az jó. 2-kor a szokásos helyen?
- Rendi.
- Akkor szerdán tali. Én rohanok vissza dolgozni.
Elköszöntem én is, majd letettem. Ma egész nap nem volt semmi teendőm, így úgy döntöttem, hogy miután felöltöztem átmegyek meglátogatni a régen látott unokaöcsémet, Alexandert.
Valami kényelmes ruha után néztem a hatalmas ruhásszekrényemben. Egy sötétkék gatyát, szürke ujjatlant, és egy mintás pulcsit vettem fel.
Amikor átmentem Mille-lel találtam szembe magam.
- Szia Nora, hogy vagy?
- Szia. Hát nem túl jól. Neil mesélt?
- Nem nagyon.
-Jó, akkor mindegy. Alexander?
- A szobában játszik az apjával.
- Köszi.
Neil háza pont az enyém ellentéte. Hatalmas, és nem mondható éppen egyszerűnek. Bár ez inkább Mille ízlése, mint a bátyámé. A nappaliban hatalmas bőr kanapé van, a plafonon csillár. Szép, meg minden, de nekem nem igazán jön be.
Alexander 2 és fél éves, akkor született, amikor Neil megnyerte a világbajnokságot. Írtó szőke haja, és kék szeme van. Nagyon imádom, és ő is szeret engem.
- Szia Noja- köszönt vidáman, amikor meglátott. Most tanult meg beszélni, és az r betűt nem igazán tudja kimondani.
- Szia Alexander. Jól vagy?
- Igen. Képzeld kaptam aputól egy kocsit- mutogatta büszkén az új autóját.
- Nagyon szép. Megnézhetem?- leültem mellé, és elkezdtünk játszani.
Közben Neil is bejött a szobába.
- Szia Nora! Jól vagy?
- Nem kell engem félteni.
- Azt tudom.
- Mille-nek hogy hogy nem mondtad el? Úgy tudtam, hogy ti mindent megbeszéltek.
- Szerintem ez nem tartozik rá.- mondta, én meg hálásan mosolyogtam.
- Valamit el kell mondanom.- ült le mellém. Ez rosszul kezdődik. - Jack felhívott.



2013. április 1., hétfő

4. rész


Sziasztok! Itt van a friss, remélem tetszeni fog. Oliviának köszönöm a feliratkozást, és a kommentet, nagyon jól esett. Azért remélem most is kapok pár véleményt. 
Puszi: Dorien


***

Akit megláttam, az Jack volt. Úgy látszik, eljött Judd döntőjére. Viszont az nagyon nem tetszett, amit éreztem a gyomromban, amikor megláttam. Ezt nem tehetem.
Leültem mellé, ő meg rám nézett.
- Sziaa- köszönt vidáman.
- Helloka
- Jó látni téged.
- Jaja én is örülök.
- Hallod fogadjunk! Te fogadsz Neilre én meg Juddra.
- Jó, és miben fogadunk?
- Ha Judd nyer, akkor te megcsókolod őt.
- Pff. Kösz. Ha Neil nyer akkor te meg őt- és egy szemben ülő csajra mutattam, aki nem volt a szépség mintapéldája.
- Ne szivass már! Na jó Judd nyerned kell.
- Hidd el ez nekem is szivatás.
- Már smároltál Judd-dal, most mi bajod van?
- Azt fogja hinni, hogy akarok tőle valamit.- mondtam, aztán rájöttem, hogy elszóltam magam.
- Miért, nem?
- Hát nem tudom.
- Szóval nem. Na jó, hagyjuk. Mesélj egy kicsit magadról!
- Mit akarsz tudni?
- Sok mindent.
Közben elkezdődött a meccs, ezért nem tudtuk folytatni a beszélgetést. Végig lelkifurdalásom volt, mert Judd iránt ezt soha nem éreztem. De mi van ha Jack is olyan? Szünetekben még folytattuk a beszélgetést:
- Na mesélj! - kért Jack.
- 22 éves vagyok..
- 22? - vágott bele a szavamba.
- Ja, most leszek decemberben 23.
- Én csak 21 vagyok.- Hmm szóval másfél évvel fiatalabb nálam.
-  Angliában élek Neillel, a családom többi része Ausztráliában. 4-en vagyunk testvérek, de nem vagyunk igazán jóba.
- Te hogy kerültél Angliába?
- Mentem Neil után, mert otthon nem bírtam.
- Sokszor elkíséred a bátyádat?
- Ja, szinte mindig. Azért közben dolgozom is, nem mintha a pénz annyit számítana. Neiltől mindent megkapok.
- Mivel foglalkozol?
- Fordító vagyok, vagy valami olyasmi. 6 nyelven beszélek.
- Kínaiul tudsz?
- Nem.
- Kár, azt nagyon bírom.
- Na most már te jössz. Alig tudok rólad valamit
- 21 vagyok, van egy húgom, és imádom a kocsikat.
- Azon nem csodálkozom. Mennyire vagy jóba Judd-dal?
- Elég jóban vagyunk, hétvégén együtt szoktunk bulizni. Régen egy apartmanban laktunk, de aztán Judd híres lett és vett magának egy saját házat.
- Van barátnőd?
- Nincs. Gondolom neked sincs barátod.
- Jól gondolod.
- Csodálkozom, hogy nincs.
- Mert?
- Szép vagy.
- Köszi.- mondtam teljesen elpirulva. Ez ciki.
- Haha zavarba hoztalak.- mondta Jack mosolyogva. Szerencsére nem kellett válaszolnom, mert Juddék folytatták a játékot. A 12. frame végén még mindig csak 6-6 volt az eredmény. 10 nyertig játszanak.
- Te tanultál a snooker akadémián?
-Ja, egy évet. Ösztöndíjjal.
- Milyen volt?
- Nagyon bírtam. 1 évig csak snooker.
A szünetekben még mindenféléről beszélgettünk, ami csak eszünkbe jutott.Nagyon jól éreztem magam vele 6-6 után Neil elment 8-6-re, de hiába örültem, mert Judd sorozatban 4-et nyert, és persze ő lett a végső győztes is. Ez szívás.
- Ez nem lehet igaz. Ne kínozz!- kezdtem el nyafogni- most komolyan meg kell őt csókolom?
- Hát így jártál.
- Kimentünk az előtérbe, hogy ott bevárjuk őket. Sokára jöttek, úgyhogy még jó sokat beszélgettünk. Egyszer csak Jack megszólalt:
- Na jó van egy ötletem.
- Éspedig?
- Vagy őt csókolod meg vagy engem.- nekem meg tágra nyílt a szemem.
- Mikor?
- Engem akár most is.
Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Abbahagytam, de ő nem engedett el, közelebb húzott, és még egyszer megcsókolt. Nagyon jó volt. Mikor elengedett megláttam Juddot és Neilt, amint felénk közelednek. Mindketten elég furán néztek. Csak más okból. Neil csak nézett rám, Judd meg odament Jackhez, és majdnem kiabált vele.
- Ezt mégis hogy gondoltad?
- Csak fogadás volt- próbáltam védeni Jacket, meg magamat.
- Ó na persze. Az nem így néz ki.
- Úgysem volt semmi komoly köztetek- szólt most közbe Jack.
- Nem volt semmi komoly? Ezt ki mondta neked?- néztem rá elképedve.
- Persze nem volt semmi, csak lefeküdtem vele.- mondta Judd.
Jack rám nézett várva, hogy tagadjam, de én nem tudtam mit mondani. Mert igaz volt.
Jack csak engem nézett, de nem mertem a szemébe nézni, mert féltem attól, amit ott látnék.