10. rész

Sziasztok! Ez nem lett valami eseménydús rész, de azért remélem tetszeni fog. Légyszi írjatok véleményt! :)
Puszi: Dorien

***

Éjszaka nagyon nem bírtam aludni. Egyrészt tök kényelmetlen volt az ágy, másrészt összevissza hülyeségeket álmodtam. 8-kor arra ébredtem, hogy Sophie felkelt, természetesen ezzel engem is felébresztve.
- Minek kelsz ilyen korán? - kérdeztem suttogva.
- Felébredtem, és kész.
- Nyugi nem kell suttogni, már én is felébredtem miattatok.- szólalt meg Jack nem túl vidáman
- Na akkor fel is kelhetünk. Sophie, mész a fürdőbe?
- Persze. Nora, te itt is átöltözhetsz. Jacket biztos nem zavarná.
- Haha. Inkább menjél öltözni!- szólalt meg Jack álmosan- Mennyi az idő?
- 8 óra. Este mikor feküdtünk le?
- Szerintem nem feküdtünk le. Arra biztos emlékeznék.- mondta röhögve Jack.
- Milyen vicces valaki.
- Szerintem 1 körül.
- Na az még nem olyan vészes.
- Átgondoltad a dolgokat?- kérdezte.
- Mit kellett volna átgondolni?- néztem rá csodálkozva.- Nekem már tegnap is egyértelmű volt. Azt hiszed nemet tudok neked mondani?
- Reméltem, hogy nem.- mosolyodott el.
Sophie jött vissza a fürdőből, majd rám nézett:
- Mész?
- Persze.
- Addig mi jól kibeszélünk téged.
- Húú, nagyon megijedtem.
Amikor visszaértem Jack állt a szoba közepén egy szál alsógatyában. Ránéztem, és alig bírtam ki, hogy ne maradjon tátva a szám. Végül csak ennyit kérdeztem:
- Sophie?
- A konyhában. Csinálja a reggelit.
- Megyek, segítek neki.
Ahogy a konyhába értem Sophie rögtön kíváncsiskodni kezdett:
- Végre kettesben vagyunk. Mesélj, mi volt tegnap?
- Nem biztos, hogy annyira el akarom mesélni.
- Ne csináld már, én vagyok a legjobb barátnőd.- méltatlankodott.
- Oké. Jack megkérdezte, hogy járunk-e.
- És?
- Szerinted mit mondhattam volna?
- Na és Judd?
- Megbeszélték a dolgot.
- De jó neked. Pedig már arra gondoltam, ha te összejössz Juddal, akkor majd marad nekem Jack.
- Ne is álmodj róla! Jack az enyém.
- Miket hallok itt.- lépett be ekkor hirtelen Jack.
- Héé. Hallgatózni nem ér.
- Olyan édes vagy, amikor főzöl.- mondta Jack, majd megölelt. Erre már Lily és Ben is megjelent a konyhában.
- Milyen aranyosak vagytok!- mondta Lily.- Igazán nem kellett volna.
- Na majd én megterítek.- szólalt meg Jack.
Reggeli közben sokat hülyéskedtünk. Jackről és rólam semmit nem kérdeztek, de persze mindent tudtak.
- Na ma mit akartok csinálni?- kérdezte Ben.
- Szerintem Norát és Jacket hagyjuk kettesben, mi hárman is jól elleszünk.- mondta Lily.
- Milyen kedvesek vagytok.
Gyorsan bementem a fürdőbe, felraktam egy szolid sminket, és már kész is voltam.
- Na indulhatunk?- kérdezte Jack, majd megcsókolt.
- Hova megyünk?

- Nem tudom. Valami ötlet?
- Üljünk fel a London Eye-ra! Olyan gyönyörű onnan a kilátás.
- Benne vagyok.
Fél órát ültünk az óriáskeréken, ami fantasztikus volt. Igazából Jackkel végigbeszélgettünk az egészet, de azért a kilátásra is próbáltam odafigyelni. Mikor kiszálltunk Jack megszólalt:
- Nem vagy éhes? Ehetnénk valamit!
- Oké. Van valami ötleted?
- Van itt a közelben egy kínai étterem. Mit szólsz hozzá?
- Rendben. Menjünk!
Ebéd után nem igazán volt kedvem sétálgatni, így leültünk egy padra.
- Kérdezhetek valamit?- szólalt meg Jack.
- Persze.
- Nagyon szarul érezted magad múltkor a döntő után?
- Szerinted? Mindketten megharagudtatok rám. Nem volt túl jó érzés.
- Sajnálom. De akkor tényleg nagyon kiborultam.
- Hanyagoljuk ezt a témát! Az az igazság, hogy fázom.
- Na ez jó kis témaváltás volt.- röhögött Jack.- Eszembe jutott valami. Segítesz egy kicsit?
- Miben?
- Ajándékot kéne vennem a húgomnak, Izzynek.
- Persze, szívesen.- pattantam fel.- Hova menjünk?
- Valami karkötőt szeretnék neki.
- Okés. Akkor menjünk be a plázába.

9.rész

Sziasztok! Itt van az új rész, légyszi írjatok pár véleményt! :)

Puszi: Dorien

***

Ben szólalt meg, aki láthatóan semmit nem vett észre:
- Lányok, ő itt Jack, Jack ők Nora és Sophie.
- Igen, ismerjük egymást- mondta Jack vigyorogva. Én meg se tudtam szólalni.
- Tényleg? És honnan?
- Ez hosszú történet- mondtam.
- Jaj ő az a Jack?- kiáltott fel Sophie.
-Igen, ő az- mondtam megsemmisülten
-Ó, ilyen híres vagyok?
- Na akkor menjünk is beljebb- indítványozta gyorsan Lily. Én közben elgondolkoztam, hogy vajon Sophie mennyit mesélt neki.
A kínos csend nem is tartott sokáig. A fiúk gyorsan elkezdtek poénkodni, és lassan én is feloldódtam.Végül is Jackkel lehetünk barátok, nem?
- meséljétek már el, hogy honnan ismeritek egymást!- kérte Ben.
- Múltkor Kínában találkoztunk. Nora bátyja is snookerjátékos, így ő is ott volt. Ismerte Judd-ot még korábbról. - Jack még tovább mesélt, de a kínos részeket kihagyta belőle. A kínos alatt például a csókunkat értem.
- És akkor alakul valami Juddal? - nézett rám Ben.

- Hát nem éppen.- mondtam teljesen elvörösödve. Ez nem az én napom. Nem vagyok én ilyen zavarbajövős fajta.

- Na nem azért mondom, de én éhes vagyok.- pattant fel hirtelen Jack. Én hálás pillantást vetettem rá, de ő rám sem nézett. Talán nem is direkt csinálta.

Nagy vita alakult ki a pizzák körül. Mi, csajok nem akartunk egy egészet enni, de abban persze nem tudtunk megegyezni, hogy milyet együnk. Végül aztán nagy nehezen rendeltünk 4 pizzát.

- Ben, Sophie! Segítetek megteríteni?- szólalt meg Lily.

- Persze-  válaszoltak egyszerre, majd kimentek otthagyva minket kettesben Jackkel.

- Mi történt veled azóta? - törte meg a csendet Jack.

- Hát nem sok. Igazából semmi.

- Az jó.- tartalmas beszélgetés.

- És veled?

- Velem se sok.

- Minden rendben Juddal?- kérdeztem.

- Persze. Megbeszéltük a dolgokat. De ugye már nem akarsz összejönni vele?

- Nem, miért?

- Felszedett egy csajt a múltkori buliban.

- Na az jó.

- Ugye tényleg nem baj?

- És ha az lenne?

- Szakítana a csajjal és összejönne veled.

- Aha, oké. Nyugi, nem baj.- Meg akartam tőle kérdezni, hogy most akkor mi van köztünk, de erre pont beléptek a többiek.

- Na kész vagyunk. 10 perc és itt a pizza.

- Kér valaki sört?- kérdezte Ben.

- Én igen- jelentkezett Jack.

- Csajok?

- Nem, köszi.

Ben kiment a konyhába, majd két sörösdobozzal a kezében tért vissza.

5 perc múlva csöngettek.

- Megyek nyitni.- mondta Lily.

- De jó illata van a tiédnek.- mondtam Jacknek.

- Adok belőle szívesen- majd egy pizzaszeletet nyújtott felém.

- Köszi.- mosolyogtam rá.

Amikor befejeztük a kajálást teljesen elálmosodtam.

- Na várjatok. Most akkor hol alszunk?- jutott hirtelen eszembe.

- Most már nincs idő szállodába menni. A fotelt is ki lehet húzni. Jack bevállalod, vagy aludjak én a csajokkal?- kérdezte Lily.

- Jó leszek én itt.

- Gondoltam, hogy nem lesz ellenére.- szólalt meg Ben.- Akkor én ki is húzom az ágyat, ti addig mehettek készülődni.

- Nora, nincs kedved lejönni sétálni?- kérdezte hirtelen Jack.

- Oké, mehetünk- mondtam kicsit meglepetten.

Kifelémenet még hallottam, amikor Ben kérdezte:

- Ez most mi?

Gyorsan felöltöztünk, majd kimentünk.

- Jack, mi ez az egész?- kérdeztem kíváncsian.

- Csak beszélni szeretnék veled. Most, hogy Juddnk barátnője van, megállapodtunk, hogy szabad utat ad nekem. Persze ahhoz te is kellesz.- nézett rám mosolyogva.

- Most arra célzol...

- Igen- vágott a szavamba- megpróbálhatnánk együtt.

- Hát most megleptél.

- Én megértem, ha nem szeretnéd, de azért gondolkozz rajta egy kicsit!

Már hogyne szeretném??? Hogy gondolhat ilyet.- mondtam magamban.

- Nem így értettem Jack. Én nagyon szívesen.- nyögtem ki nagy nehezen.

Egy kicsit csendben sétáltunk tovább. Lilyék háza a belvárosban van egy gyönyörű helyen.El sem hittem, ami történt. Most én komolyan összejöttem Jackkel? 

- Megfogom a kezed, jó?- kérdezte Jack. Olyan édes volt, hogy majdnem elolvadtam.

- Persze. Sétáljunk tovább, én már fáradt vagyok.

- Oké.

Amikor  a ház elé értünk Jack megállított. Közelebb húzódott, megfogta az arcomat, majd megcsókolt. Fantasztikus volt, még jobb, mint a vasárnapi.

- Na gyere, menjünk fel!- mondta Jack, majd maga után húzott. A többiek a tv-t bámulták, amikor felértünk. Már mindenki elkészült.

- Ilyen sok idő eltelt?- kérdeztem.

- Csupán 1 órát sétálgattatok.- válaszolt Ben. 

Gyorsan elmentem zuhanyozni, mert már tényleg majdnem letagadt a szemem. ire visszaértem már mindenhol sötét volt, csak Jackkel találtam szembe magam.

- Jó éjszakát!- mondta, majd megcsókolt.

8. rész

A hétvége gyorsan eltelt. Azon kaptam magam, hogy már vasárnap délután van, és Sophie hív.
- Mennyi idő alatt érünk oda kocsival?- kérdezte a barátnőm rögtön, ahogy felvettem.
- Neked is szia. Amúgy másfél óra.
- Jaj bocsi, de már olyan izgatott vagyok.
- Azt hallom a hangodon. Nyugi, csak Londonba megyünk.
- Jó, de végre látjuk Lilyt- mondta teljes lelkesedéssel. Na igen. Ő persze imádja őt...
- Aha, nagyon örülök.
- Na ne legyél már ilyen! Te is jóban voltál vele. Vagy nem?
- Igen, de azért nem hiányzik.
- De azért rendes legyél vele, jó?- aggodalmaskodott a barátnőm.
- Nyugi Sophie. Nem azt mondtam, hogy utálom, hanem hogy nem vagyunk puszipajtások. Na nekem még be kell pakolnom. Holnap reggel találkozunk. Szia. - gyorsan letettem, mielőtt akármit is kérdezhetett volna. Tudom néha elég kiállhatatlan vagyok, de most nem volt kedvem továbbhallgatni őt. Londonba se akarok menni. Inkább maradtam volna itthon. Jövő hétvégén már megint elutazom Neillel. Most csak Yorkba, de akkor sem leszek itthon.
Éjszaka nem bírtam aludni. Sophie átragasztotta rám az idegességét.
Reggel, mikor felébredtem mége gy kicsit ágyban maradtam. Ahogy ott feküdtem eszembe jutott az álmom. Nem emlékeztem rá teljsen, de abban biztos voltam, hogy Jackről szólt. Hát persze, ki másról.
8-kor végre rávettem magam, hogy felkeljek. Tudtam, hogy el fogok késni, de végül is Sophie is pontosan tudja rólam, hogy sehova nem szoktam időben odaérni.

Lezuhanyoztam, majd megálltam a ruhásszekrényem előtt. Választottam valami kényelmeset. Egy koptatott farmert és egy fehér ujjatlant vettem fel. Kiszaladtam a konyhába, hogy bekapjak valamit. Gyorsan összedobtam egy müzlit. Háromnegyed 9-re el is készültem. Felkaptam még magamra egy szürke pulcsit, és egy szürkés sálat tekertem a nyakamba. Felvettem a világosbarna csizmámat, és kiléptem az ajtón a bőröndömmel a kezemben. Kint zuhogott az eső. Bepattantam a kocsiba, és már indultam is Sophie felé.
Mikor megérkeztem, a barátnőm már kint állt a kapuban.
- Jó kis időjárást fogtunk ki- mondta, mikor beült mellém.
- Angliában mindig ilyen.
- Na ne  zsörtölődj már! Induljuk inkább. Lily nagyon vár.
Én is repesek az örömtől- tettem hozzá magamban.
Az út szótlanul telt. Mind a ketten a saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva.
Londonba érve rögtön jobb kedvem lett. Nagyon szeretem a várost. Sophie mutatta az utat Lilyék lakásáig.
- Sziasztok- köszöntött minket vidáman Lily, miután becsöngettünk. Mindkettőnket megölelgetett, majd beinvitált a házba.- Úgy örülök, hogy itt vagytok. A barátom mindjárt hazaér. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.
- Okés- válaszoltam- ,de a csomagjaink még kint vannak.
- Jaj, bocsássatok meg! Teljesen elfelejtettem. Megyek, segítek behozni.
A nappaliban kaptunk helyet ehy kihúzható kanapén. Lily nem hagyta, hogy szállodába menjünk. Csak most néztem meg rendesen a lakást. Egyszerűen, de ízlésesen volt berendezve. Nem volt túl nagy, de két személy pont jól elfért benne.
Lily barátjára nem kellett túl sokat várni. Még nagyban rendezkedtünk, amikor belépett. Megmondom őszintén, nem ilyenre számítottam. Ez a srác tényleg helyes volt.
- Sziasztok- köszönt oda nekünk.
- Csajok ő itt Ben. Ben ők a barátnőim Sophie és Nora.
- Hello- köszöntünk egyszerre.
Srác odajött hozzánk, és segített kihúzni az ágyat. Amikor mindennel elkészültünk leültünk az étkezőbe beszélgetni. Ben nagyon kedvesnek tűnt.
- Na meséljetek már. Olyan kíváncsi vagyok- lelkendezett Lily.
Sophie szinte mindent elmesélt, nekem alig kellett megszólalnom, amit nem is bántam. Közben szóba elegyedtem Lily barátjával.
- Te londoni vagy? - kérdeztem tőle, ami először eszembe jutott.
- Nem, Én Bristolból jöttem. Aztán itt Lilyvel összetalálkoztunk, és egymásba szerettünk.
- Aha, értem. Mit csinálsz itt Londonban?
- Újságíróként dolgozom. Lilyvel egy cégnél dolgozunk.- Minden csak Lily...
- Az nem rossz?
- Az elején egy kicsit furcsa volt, de aztán megszoktuk.
Ekkor vége lett a beszélgetésnek, mert Lily közbeszólt.
- Srácok, ebédidő van. Ti nem vagytok éhesek? Elmehetnénk egyet mekizni.- vette a kezébe az irányítást.
- Nagyon jó ötlet drágám. Már én is javasolni akartam. Majd én elviszlek titeket.- mondta Ben.
Kikértem a szokásos sajtburgeremet, és egy salátát. Egy négyszemélyes aszalt foglaltunk el az ablak mellett.
Ebéd közben jól elvoltunk. Kezdtem magam jól érezni. Még Lily is nagyon kedves volt. A végén Ben megszólalt:
- Van egy dolog, amit elfelejtettem mondani Lilynek- kezdet Ben, mi meg értetlenül néztünk rá- Nyugi, annyira nem komoly- és jót röhögött az arckifejezésünkön.
- Na mondjad már- sürgette Lily.
- Szóval én is elhívtam a barátomat Bristolból. Pont erre a 3 napra, csak teljesen elfelejtettem. Nyomatékosan megkértem, hogy ne menjen szállodába, hanem aludjon nálunk. Pont, mint ti.
- Nem gond, nekem nem fontos, hogy nálatok aludjak.- jelentkeztem azonnal.
- Jó, szerintem ezt majd akkor megbeszéljük. Csak azért szóltam.
Na ez érdekes lesz. Mindegy, legalább nem kell a barátnőm lakásában töltenem minden időmet.
Délután sétálgattunk Londonban, természetesen benéztünk pár ruhaüzletbe is. Ben közben hazament, mert a barátja bármikor megjöhet.
6-kor értünk vissza a barátnőm lakásához. Az én  BMW-m előtt állt még egy fehér autó.
Biztos Ben barátjáé- gondoltam magamban.
Igazam is lett, mert amikor beléptünk beszélgetés hangjai szűrődtek ki.
- Megjöttek a csajok, gyere bemutatlak nekik- hallottam Ben hangját.
Amikor kiléptek az előszobába tátva maradt a szám.
- Te, itt?- kérdeztem alig hallhatóan. A velem szemben álló arcáról ugyanezt olvastam le.