Prológus - 1. rész

November eleje van. Milyen szörnyű idő van ilyenkor Angliában. Szeretem azt az országot, de azért mégsem egy Ausztrália, ahonnan jöttem. De most végre Kínában vagyok. Itt nem olyan rossz, egész jó az idő. A város meg teljesen lenyűgözött. Pedig nem is Pekingben, vagy Shanghajban vagyunk, hanem Chengduban. Bár azért ez a város is 14 milliós. Hihetetlenek ezek a kínaiak.

Talán kéne egy kicsit magamról is beszélnem, nemcsak az időjárásról, meg a kínai városokról. Nem mindenki hallgatja szívesen a nyavalygásaimat. Gondolom.
Nora Robertson a nevem, 22 éves vagyok. Ahogy már írtam, Ausztráliából jöttem. Általában Angliában, Cambridge-ben élek. Kihangsúlyozom: általában. Minden hónapban legalább egy hetet máshol töltök. Angliától kezdve Kínáig. Ez hosszú történet. Majd később elmesélem. Gazdag családból származom, de négyen vagyunk testvérek. Én vagyok a legkisebb. Aki miatt eljöttem Ausztráliából az Neil, a bátyám. Ő a legidősebb a családban, majdnem 8 év van köztünk, mégis vele érzem magam jól. Ő volt az oka, hogy eljöttem a napos Ausztráliából az esős Angliába. Neki a munkája miatt 20 évesen oda kellett költöznie, én viszont maradtam otthon. Nagyon hiányzott, egy ideig nem is voltam önmagam. Aztán megvigasztalt  és én újra éltem az életemet, de már akkor elhatároztam, hogy ha "nagy leszek" megyek utána. Na így kerültem Angliába.
 Ami miatt ő eljött, az a snooker. Ez egy sport, olyasmi mint a billiárd. Csak jobb. Ha jó vagy benne, és profi snookerjátékos leszel, és nagyon sokat lehet vele keresni. Neil is ilyen. Mostanában szinte minden versenyére elkísérem. Így kerültem most éppen Kínába. Igazán szeretek így élni, tényleg nem is kívánhatnék jobbat.
 Azért dolgozom is néha. Fordító-tolmács vagyok, 6 nyelven beszélek. A munkahelyre nemigen kell bejárni, tényleg ez való nekem.
Már eleget beszéltem magamról, talán el is kezdhetném a történetemet.
9-kor keltem, letusoltam, felöltöztem, majd lementem reggelizni. Gyönyörű, hatalmas szállodában lakunk. Mindenki nagyon udvarias, Miss Robertsonnak szólítanak. Olyan igazi előkelő hely. Reggeli után bementem Neilhez a szobájába.
-Jó reggelt! -köszöntem
-Neked is!
-Mit csinálsz ma?
- 3-kor lesz meccsem. Addig nagyon semmit. Eljössz?
- Hogy tudsz ilyet kérdezni? Tudod, hogy mindig megyek.
- Jól van na. Soha nem lehet tudni.
- Na én léptem. Még elintézek pár dolgot. Találkozunk 3-kor.
- Oké. Hello!
Bementem a saját szobámba, gyorsan átöltöztem, majd leugrottam a városba. A barátnőmnek, Sophie-nak megígértem, hogy küldök képeslapot. Nem teljesen értem, hogy Kínából mi értelme van. De ő örül neki, az a lényeg.

3-kor elmentem Neil meccsére, majd a szállodába visszaérve elmentem vacsizni. Néztem valami elegánsabb ruhát magamnak.Végül egy pánt nélküli virágmintás darabra esett a választásom rózsaszín magassarkúval, meg pár kiegészítővel. Neil már kopogott is az ajtómon, mert megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Ha már az embernek nincs barátja járjon a bátyjával vacsorázni, ne egyedül. Na mindegy.
- Kész vagy hugi?- kiabált be.
- Már majdnem. Gyere be nyugodtan.
- Csini vagy.
- Köszi.
- Aztán vigyázz magadra!
- Jaj Neil...
- Jó, én csak féltelek. Túl szép vagy.
Na erre elröhögtem magamat: - Túlzásokba azért ne essél. Na mehetünk.
Az étterem ajtajában majdnem összeütköztem valakivel.
- Na már csak ő hiányzott most-gondoltam magamban.