3. rész

- Azt hittem el se jössz.- szólított meg Judd.
- Mondtam, hogy jövök.
- Azután, hogy úgy kirohantál a szobából nem tudtam, hogy mire számíthatok.
- Hát azt nem csodálom.
- Nagyon haragszol? - lépett közelebb.
- Ilyeneket ne is kérdezz!- mosolyodtam el- Szerinted?
- Mivel tudnálak kiengesztelni?
- Hmm- gondolkoztam - egy jó nagy adag fagyi megfelel.
- Gyere megkapod- ölet át fél karral, és kifelé húzott a szállodából.
A fagyizóban kértem 5 gombóc fagyit. Judd elég urán nézett rám, de nem érdekelt. Már a fagyit ettük, amikor megkérdeztem tőle:
- Ez most randi?- reméltem, hogy nem igen lesz a válasz.
- Ahogy vesszük.
- Figyelj, nekem ez nem tetszik. Nagyon rosszul esett, hogy kihasználtál.
- Bocsi, tényleg. Nem ez volt a célom.
- Viszont nekem időre van szükségem.
- Most kérdezek valamit, de őszintén válaszolj!- nézett rám komolyan- Lesz ebből még valami?
- Nem tudom.
- Gondoltam. Azért eljössz este a meccsemre? Jól esne.
- Ha nagyon szeretnéd. De Neil is játszik délután.
- Tudom.
- Na, akkor este találkozunk. Szia!- köszöntem el tőle.
-  Kedves tőled. Hello.
Visszafelé végig gondolkoztam. Őszintén szólva nem hiszem, hogy lesz ebből valami. A szálloda előtt találkoztam Jackkel.
- Hello- köszöntem neki.
- Hy- köszönt vissza.
- Te hogy hogy itt vagy? Nem játszol a versenyen.
- Ja. Csak elkísértem Juddot, és megnézem Kínát.
- Ja értem.- mosolyogtam rá- Na én mentem. Szia.
-Szia.
 Be akartam menni  a szállodába, de végül továbbmentem, és kerestem egy kis vendéglőt. Találtam is nem messze, beültem ebédelni.
Ebéd után felmentem a szobámba, átöltöztem, és lementem futni a parkba.
Aztán észrevettem, hogy jól eltelt az idő, és rohannom kellett Neil meccsére. A világért se hagytam volna ki. A meccs után beszéltem vele egy kicsit. Amúgy továbbjutott, úgyhogy holnap játszik a döntőben. Szóltam, hogy én még maradok, mert megígértem Juddnak. Kicsit furán nézett,de nem szólt semmit. Elment, én meg bementem a büfébe, mert volt még 1 órám.
Judd is lejátszotta a meccsét, ő is továbbjutott. Fantasztikus. Holnap Judd Trump Neil Robertson döntő lesz. Nagyon hiányzott... Visszasiettem a szállodába, mert nem akartam Judd-dal találkozni még véletlenül se. Mire a szobámba értem már nagyon fáradt voltam, rögtön el is aludtam.
Másnap a reggelinél találkoztam Neillel.
- Jó reggelt!- köszönt.
-Neked is!
- Na most már igazán mesélhetnél.
- Juddról?
- Ja. Mi volt?
- Bocsánatot kért.
- És te?
- Megmondtam neki, hogy ez így nem megy, és hogy várjon egy kicsit.
- Szerinted tényleg van értelme?
- Nem hiszem. De valamit kellett neki mondanom.
- És mit szólsz, hogy ma ellene játszom?
- Nagyon hiányzott...
- Ja, pont jókor jött. Na szia, én még fejben egy kicsit felkészülök.
- Hello- mondtam neki a gondolataimba merülve.
3- kor kezdődött a döntő, addig az e-maileimet olvastam, meg körülnéztem Twitteren.

Mivel döntőre megyek néztem magamnak valami elegánsat. Egy fekete ruhát vettem fel, ami kihangsúlyozza az alakomat, hozzá egy piros blézert és egy fekete cipőt.
Elég korán odaértem kivételesen. Beültem az első sorba, onnan vártam, hogy elkezdődjön. Az első szakasz végére Judd vezetett, de csak egy kicsit. A folytatás csak este kezdődött, addig beültem egy közeli kávézóba, és felhívtam Sophie-t.
- Szia, nézem ám a meccset.
- Az jó. Amúgy hogy bírod otthon?- kérdeztem tőle.
- Jól, de szerintem te érdekesebbet tudsz mesélni.
- Jól gondolod.
- Na halljuk!
- Beszéltem Judd-dal...- neki részletesen elmeséltem a találkozót, mindenre kíváncsi volt.
- Hát fura nekem ez a srác.- mondta a végén.
- Nekem is. Nem hiszem, hogy lesz belőle valami.
- Te tudod. Nekem randim van estére, szóval mentem.
- De jó! Végre te is mesélhetsz. Sok szerencsét!
- Köszi. Puszi.
- Szia.
Még egy kicsit sétáltam a városban, mert nagyon kellemes idő volt. Mikor visszamentem még ittam valamit a büfében. Amikor odasétáltam a helyemhez kicsit meglepődtem. Pont a mellettem lévő széken ült valaki. Furcsa bizsergést éreztem a gyomromban, amikor megláttam.