8. rész

A hétvége gyorsan eltelt. Azon kaptam magam, hogy már vasárnap délután van, és Sophie hív.
- Mennyi idő alatt érünk oda kocsival?- kérdezte a barátnőm rögtön, ahogy felvettem.
- Neked is szia. Amúgy másfél óra.
- Jaj bocsi, de már olyan izgatott vagyok.
- Azt hallom a hangodon. Nyugi, csak Londonba megyünk.
- Jó, de végre látjuk Lilyt- mondta teljes lelkesedéssel. Na igen. Ő persze imádja őt...
- Aha, nagyon örülök.
- Na ne legyél már ilyen! Te is jóban voltál vele. Vagy nem?
- Igen, de azért nem hiányzik.
- De azért rendes legyél vele, jó?- aggodalmaskodott a barátnőm.
- Nyugi Sophie. Nem azt mondtam, hogy utálom, hanem hogy nem vagyunk puszipajtások. Na nekem még be kell pakolnom. Holnap reggel találkozunk. Szia. - gyorsan letettem, mielőtt akármit is kérdezhetett volna. Tudom néha elég kiállhatatlan vagyok, de most nem volt kedvem továbbhallgatni őt. Londonba se akarok menni. Inkább maradtam volna itthon. Jövő hétvégén már megint elutazom Neillel. Most csak Yorkba, de akkor sem leszek itthon.
Éjszaka nem bírtam aludni. Sophie átragasztotta rám az idegességét.
Reggel, mikor felébredtem mége gy kicsit ágyban maradtam. Ahogy ott feküdtem eszembe jutott az álmom. Nem emlékeztem rá teljsen, de abban biztos voltam, hogy Jackről szólt. Hát persze, ki másról.
8-kor végre rávettem magam, hogy felkeljek. Tudtam, hogy el fogok késni, de végül is Sophie is pontosan tudja rólam, hogy sehova nem szoktam időben odaérni.

Lezuhanyoztam, majd megálltam a ruhásszekrényem előtt. Választottam valami kényelmeset. Egy koptatott farmert és egy fehér ujjatlant vettem fel. Kiszaladtam a konyhába, hogy bekapjak valamit. Gyorsan összedobtam egy müzlit. Háromnegyed 9-re el is készültem. Felkaptam még magamra egy szürke pulcsit, és egy szürkés sálat tekertem a nyakamba. Felvettem a világosbarna csizmámat, és kiléptem az ajtón a bőröndömmel a kezemben. Kint zuhogott az eső. Bepattantam a kocsiba, és már indultam is Sophie felé.
Mikor megérkeztem, a barátnőm már kint állt a kapuban.
- Jó kis időjárást fogtunk ki- mondta, mikor beült mellém.
- Angliában mindig ilyen.
- Na ne  zsörtölődj már! Induljuk inkább. Lily nagyon vár.
Én is repesek az örömtől- tettem hozzá magamban.
Az út szótlanul telt. Mind a ketten a saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva.
Londonba érve rögtön jobb kedvem lett. Nagyon szeretem a várost. Sophie mutatta az utat Lilyék lakásáig.
- Sziasztok- köszöntött minket vidáman Lily, miután becsöngettünk. Mindkettőnket megölelgetett, majd beinvitált a házba.- Úgy örülök, hogy itt vagytok. A barátom mindjárt hazaér. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.
- Okés- válaszoltam- ,de a csomagjaink még kint vannak.
- Jaj, bocsássatok meg! Teljesen elfelejtettem. Megyek, segítek behozni.
A nappaliban kaptunk helyet ehy kihúzható kanapén. Lily nem hagyta, hogy szállodába menjünk. Csak most néztem meg rendesen a lakást. Egyszerűen, de ízlésesen volt berendezve. Nem volt túl nagy, de két személy pont jól elfért benne.
Lily barátjára nem kellett túl sokat várni. Még nagyban rendezkedtünk, amikor belépett. Megmondom őszintén, nem ilyenre számítottam. Ez a srác tényleg helyes volt.
- Sziasztok- köszönt oda nekünk.
- Csajok ő itt Ben. Ben ők a barátnőim Sophie és Nora.
- Hello- köszöntünk egyszerre.
Srác odajött hozzánk, és segített kihúzni az ágyat. Amikor mindennel elkészültünk leültünk az étkezőbe beszélgetni. Ben nagyon kedvesnek tűnt.
- Na meséljetek már. Olyan kíváncsi vagyok- lelkendezett Lily.
Sophie szinte mindent elmesélt, nekem alig kellett megszólalnom, amit nem is bántam. Közben szóba elegyedtem Lily barátjával.
- Te londoni vagy? - kérdeztem tőle, ami először eszembe jutott.
- Nem, Én Bristolból jöttem. Aztán itt Lilyvel összetalálkoztunk, és egymásba szerettünk.
- Aha, értem. Mit csinálsz itt Londonban?
- Újságíróként dolgozom. Lilyvel egy cégnél dolgozunk.- Minden csak Lily...
- Az nem rossz?
- Az elején egy kicsit furcsa volt, de aztán megszoktuk.
Ekkor vége lett a beszélgetésnek, mert Lily közbeszólt.
- Srácok, ebédidő van. Ti nem vagytok éhesek? Elmehetnénk egyet mekizni.- vette a kezébe az irányítást.
- Nagyon jó ötlet drágám. Már én is javasolni akartam. Majd én elviszlek titeket.- mondta Ben.
Kikértem a szokásos sajtburgeremet, és egy salátát. Egy négyszemélyes aszalt foglaltunk el az ablak mellett.
Ebéd közben jól elvoltunk. Kezdtem magam jól érezni. Még Lily is nagyon kedves volt. A végén Ben megszólalt:
- Van egy dolog, amit elfelejtettem mondani Lilynek- kezdet Ben, mi meg értetlenül néztünk rá- Nyugi, annyira nem komoly- és jót röhögött az arckifejezésünkön.
- Na mondjad már- sürgette Lily.
- Szóval én is elhívtam a barátomat Bristolból. Pont erre a 3 napra, csak teljesen elfelejtettem. Nyomatékosan megkértem, hogy ne menjen szállodába, hanem aludjon nálunk. Pont, mint ti.
- Nem gond, nekem nem fontos, hogy nálatok aludjak.- jelentkeztem azonnal.
- Jó, szerintem ezt majd akkor megbeszéljük. Csak azért szóltam.
Na ez érdekes lesz. Mindegy, legalább nem kell a barátnőm lakásában töltenem minden időmet.
Délután sétálgattunk Londonban, természetesen benéztünk pár ruhaüzletbe is. Ben közben hazament, mert a barátja bármikor megjöhet.
6-kor értünk vissza a barátnőm lakásához. Az én  BMW-m előtt állt még egy fehér autó.
Biztos Ben barátjáé- gondoltam magamban.
Igazam is lett, mert amikor beléptünk beszélgetés hangjai szűrődtek ki.
- Megjöttek a csajok, gyere bemutatlak nekik- hallottam Ben hangját.
Amikor kiléptek az előszobába tátva maradt a szám.
- Te, itt?- kérdeztem alig hallhatóan. A velem szemben álló arcáról ugyanezt olvastam le.